Megint újat tanultam. Persze itt volt már az ideje, nyakunkon a szeptember, az intenzív láblógatáson kívül mással is kéne hát foglalkozni. Ezen a gondolaton felbuzdulva klikkeltem fel magam a kurucinfóra, hogy utánanézzek, milyen meghökkentő mesékkel borzolják fel a kedélyeket most, a melegfesztivál kezdetén.

Persze nem sokáig bírta a gyomrom a zsidrákozós buzeranciázást, és nem találtam meg azt sem, amit eredetileg kerestem: hallottam ugyanis, hogy már szerveződik a balhé a fesztivál helyszínei körül. Mégis igazi csemegékre bukkantam: Ékes Ilona-éltetésre, válogatott csaholásra, sőt egy helyütt megveregették Moszkva vállát, amiért hatóságai betiltották a melegfelvonulást:"Így kell ezt." Hát ja. Moszkvában. Bravó. Ásítás. Függöny.

A "korlátlanul magyar" honlap... (Hogyan is? Korlátlanul. Magyar. A-hha!) Szóval a korlátlanul magyar honlap nem vette el az életkedvemet - pedig mintha pont erre bazíroznának -, de azért néha most is kirázott a hideg, amellett persze, hogy röhögni támadt kedvem, amikor azt olvastam, bezzeg-nyugaton a szélsőjobb fellép a "magamutogatók fesztiválja" ellen. A szemellenzőt balról csaphatták fel, mert arról már nem szól a - természetesen legszittyább - nóta, hogy nyugaton légyfingnyi eredménye sincs a melegtüntetést ellenzők fellépéseinek. Nyilván a ki-nem-mondom-kinek az élősködése miatt. A badarság folytatódik. A cikkírók talán egymást kívánják überelni, és x - nem xxx! - számú trágárság/cigányozás/zsidrákozás/farturkászkodás után prémiumot kapnak. Örvényszerűen húzza le az embert ez a szenny. Legközelebb szkafanderben ülök a laptop elé.

Ez az egész vicc. Persze nem az, de hogyne lenne az! Míg heteró barátaim sápadozva mesélik, mit olvastak, hallottak megint itt-ott-imitt-amott, rólam kezd mostanában leperegni ez az egész. Mert hogy tényleg röhej. De már annyira röhej, hogy röhejnek is röhej, megbotránkozni pedig végképp képtelenség, mert annak is van határa, amit meg már rég túlléptünk. Tudom-tudom, határ a csillagos ég, de én rövidlátó vagyok. Nem mondom, hogy üdvözült mosollyal hallgatom Ékes Ilona érvelését a melegek Amerikában oly' sikeres átnevelési programja mellett, mégis merem hinni (igen naívan, mondjátok majd), hogy minél több hülyeség hangzik el, annál jobban elválik a sz*r a víztől.

Hamvas Béla többször, többféleképpen fejti ki a Karneválban, hogy a világ abszurditása ellen egyetlen orvosság van: a humor. Mert ha nem nevetünk a világon, és nem nevetünk saját magunkon, akkor elveszítjük a józan eszünket, és beleőrülünk a képtelenségbe.

Azt hiszem, pont a nevetés a mostani teendőnk. Simogassuk meg Ékes Ilona fejét, mert véleménye - különösen az emberi jogi bizottság kellős közepén pöffeszkedve - kizárólag szarkasztikus viccként, pártjának hallgatása pedig kádár-kori tabukat lepipáló struccpolitikaként értelmezhető. Az ellentmondások szembeszökőek, akárcsak új megnevezésem, melyre már-már büszke vagyok, kérem szépen: én lennék a neoliberális diktatúra egyik kedvezményezettje. Tessék mondani, rendszámot mikor kaphatok?

Miután kiröhögtünk magunkat új státuszunkon, amondó vagyok, fogjuk magunkat, és pörögjünk, úgyis mindjárt lefut az idei nyár vége-főcíme. Mozi, karaoke, nagy fröccs (vagy koktél), 2012-es Eurogames-előkészületek, rainbow-party a CorvinTetőn, és persze vonulás, vonulás, vonulás. Nem azért, mert faszajó dolog rendőrsorfallal körbevéve közszemlére tenni magunkat, hanem azért, mert most vagy soha. Hallgatásunkkal a környező értelmetlenségre bolintanánk rá. Gerincesek vagyunk, nemdebár. Akkor meg  tessék, ne csak a szánk járjon, hogy itt Magyarhonban mennyire szar, a lábunk is mozduljon, különben nem lesz jobb soha! You gotta fight for your right... to party ;)