Ott kell kezdenem, hogy sajnos lemaradtam a Magyar Nemzet tegnapelőtti számában megjelent, a homoszexuális iskolákban való "propagálását" számon kérő cikkről. A neten azonban több forrásból is utána tudtam nézni, mi a vád a Labrisz Leszbikus Egyesület és a Szimpozion Baráti Társaság iskolai ismeretterjesztő/felvilágosító előadásai ellen.
Egy mondat igazán megragadta a figyelmemet. Ennek egyetlen szava pontosan tükrözi azt a defenzív szemléletet, amely megfogalmazóját jellemzi. A Szülők Egyesülete a Gyermekekért elnöke úgy tartja: "Ez a program nem prevenció, hanem a homoszexualitás kultúrájának terjesztése". Naná, hogy nem prevenció! A homoszexualitáson nincs mit megelőzni, vagy kialakul, vagy nem. Hiába terjesztették az általános hetedikes biológia órán a heteroszexualitás kultúráját, és hiába volt tabu a homoszexualitás, mégis melegek lettünk, nem igaz? Nem kellett rábeszélni senkit, sőt beszélni sem kellett róla. A beszélgetés jelentősége nem a megelőzés miatt fontos, az a szerelem kérdéseiben úgyis hasztalan.
A fent idézett mondat és főként a prevenció főnév azt az attitűdöt sejteti, amely szerint a homoszexualitás, mint valamiféle drog, öl, butít és nyomorba dönt, valamiféle veszélyes ügylet, amelytől, ha egyszer belekóstoltunk, nem lehet megszabadulni. Pedig a melegség olyan, mint a sárgaborsó-főzelék, a spenót vagy - neadjisten - a gulyásleves és a palacsinta: vagy szeretjük, vagy nem. Attól, hogy ódát zengenek a müzli tápanyagtartalmáról, még nem leszek tőle függő, sőt kedvelni sem fogom. Ha pedig arra kényszerítenek, hogy a számba vegyem, egyenesen kiköpöm.
Van persze olyan is, aki megeszi a sárgaborsó-főzeléket, ha úgy adódik, de ha nem muszáj, inkább nem kér belőle. Márpedig nem muszáj. A szex sem muszáj. Vagy ha mégis muszáj, akkor már rég nem hajlamokról és kedvtelésről beszélünk, hanem erőszakról.
Elárulok egy titkot is: van, aki hébe-hóba megkóstolja a sárgaborsó-főzeléket, mert éppen arra támadt gusztusa. Ettől azonban még nem fogja megutálni a borjúbécsit, sőt talán pont arra jön rá ismét, hogy az továbbra is sokkal finomabb. Egyébként meg mi van, ha mégis jobban ízlik neki a főzelék? Nem az a legfontosabb a számára, hogy azt egye, ami leginkább passzol az ízléséhez? És nem tökmindegy, más mit gondol arról, hogy ő sárgaborsófőzelék-fan, amennyiben esze ágában sincs mást is a saját hitére téríteni?
A Labrisz és a Szimpozion tevékenysége kifejezetten fontos. Nem azért, hogy kevesebb vagy több legyen a meleg, ebből a szempontból az ő tevékenységük nem oszt, nem szoroz, hanem azért, hogy a gyerekek idejekorán megtanulják, hogy létezik másság. És igenis, tanulják meg. Vagy azért, hogy felmérjék, nem rugdoshatják meg azt, aki máshogy él, mint ők maguk, vagy pedig azért, hogy - ha magukra ismernek e másságban, mely senkit nem károsít - ne azon gondolkozzanak, vajon hány szem C-vitamint kell lenyelniük ahhoz, hogy a másvilágra menekülhessenek. A felvilágosítás kifejezetten etikai szempontból fontos. Akár egy-két filozófiaórának is beszámítható.
Ehelyett már megint csak azt látom, hogy pont az a szülői egyesület próbálkozik ultraprotekcionista szemlélettel távoltartani a "gonoszt", amelyiknek a legfelvilágosultabbnak kellene lennie ahhoz, hogy a csemeték okos és egészséges egyénekké, ne pedig frusztrált vagy bűnbakkereső gyerek-felnőttekké váljanak.
Inkább azon rettegnek éjszaka a takaró alatt, hogy meleg nemzetté válunk, ha valaki nyíltan ki meri ejteni a száján a homoszexualitás szót, és felhívja rá a figyelmet, hogy alapjában véve semmi gond nincs azzal, ha valaki szereti a sárgaborsó-főzeléket, sőt legszívesebben mindennap azt enné.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
magnifique42 2008.12.14. 00:34:18
ÉS IGAZ. mindenki tanuljon meg olyat főzni, amit megeszik, és szeret.
FIAT! · http://fiat.blog.hu/ 2008.12.21. 02:28:55
És valóban, nem csak a padtársa iránti tolerancia miatt fontos egy ilyen felvilágosító, ismertető óra, hanem azért is, hogy ha magában felfedezni vél a hasonló érzéseket, ne „menjen mindjárt a Dunának". Sajnos közeli ismerősi körből is tudok olyan tizenévesről, aki éppen amiatt vetett véget az életének, mert úgy érezte, hogy egyedül van ezzel a problémával és tévesen stigmatizálta önmagát. Sok-sok szorongással teli évet lehetne így megspórolni. Nem lehet elég korán kezdeni.
(Persze nálunk ez még nem a közeljövő...)
steverubellreborn 2009.02.04. 21:34:02
steverubellreborn 2009.02.04. 21:43:35
(Azt az érvelést figyelembe véve,hogy iskolásként rá lehet beszélni valakit a melgségre.Igen,mert ez így működik,jönnek a csúf buzik és egy ofő órán meggyőznek.Ilyet max egy két bites agyú ideológus ír le, akinek fél órával lapzárta előtt nincs mivel kitölteni egy flekket.egyébként a Nagy Britanniában a legtöbb középiskolában van meleg diákokból álló csoport,és a helyi iskolaszék mindg nagy botrányt csap ha tudomására jut,hogy az egyik diákot a többiek azért bántják mert meleg.)
kovácske 2009.02.04. 22:24:04
esetleg valami társadalomismeret, vagy hasonló tantárgyba beépíteni mondjuk egy tolerancia című fejezetet, ami a tananyagba ágyazva kifejti, hol húzódik a határ magánügy (vallás, bőrszín, nemi szervek típusa és használatának módja) és közügy között és hogy miért jó, ha a senki magánügyébe nem pofáznak bele idegenek.
LeGars · http://melegleles.blog.hu 2009.02.05. 00:44:49
Gondolat 2009.02.10. 01:32:18
Egy kicsit mégis vitatkoznék vele. Igaz, hogy a homoszexualistásra és a heteroszexualitásra nevelni, ahogy a "borsófőzelékre" sem lehet senkit. Viszont az is igaz, hogy egy adott társadalmi norma heteroszexuális életet élővé tehet sok meleget, főleg biszexuálist. Ha nincs más választása, bemenekül egy heteró kapcsolatba. Az én félelmem az, hogy a ma Magyarországon sokan azt szeretnék, hogy húzzuk be fülünket-farkunkat :) - és csináljunk úgy, mintha mi is heteroszexuálisok lennénk. Ne mutatkozzunk, legyen feleségünk, nem baj ha névházasság, de legyen. Vegyük ki a részünket mi is a közös hazugságokból. A legbosszantóbb az lehet, ha mi szabadon éljük az életünket. Sokan egyszerűen irígylik a szabadságot és a bátorságot, hogy merünk azok lenni, akik szeretnénk lenni.
LeGars · http://melegleles.blog.hu 2009.02.10. 10:46:01
"A legbosszantóbb az lehet, ha mi szabadon éljük az életünket. Sokan egyszerűen irígylik a szabadságot és a bátorságot, hogy merünk azok lenni, akik szeretnénk lenni." - Michel Foucault pl. pont ebben látta a homofóbia gyökerét. Nagyjából aszonta, a kapcsolat jellege megragadhatatlan, ezért vált ki igazán idegenséget, nem is annyira a szex miatt.
Melegnek lenni talán egyesek szemében tényleg azt jelenti, hogy öntörvényű az illető, miközben ők maguk húzzák az igát, mert az élet már csak olyan, hogy húzni kell. Na, ez az, amivel szembeszállok még akkor is, ha természetesen rám is hat bizonyos szinten. Csak éppen felismerem.