Tegnap este, miközben a langy nyári szélben roptuk a Placcon, egyik barátom részeg lelkesedéssel fordult hozzám: "Meg kell állapítanom, hogy a Brutkó kenterbe veri az összes többi pesti melegbulit!" Hevesen bólogattam, és körbenéztem: millió ismerős, lelkes táncolók, több hetero barát, aki kíváncsi arra, milyen egy jó meleg buli. Mert végre nem érzik magukat kirekesztve. Senki nem a többieket stíröli, noha a flört sosincs kizárva. Nincs méricskélés. Mércén felül állunk.

A Brutkó sosem akart se glamúrt, se sok pénzt, se semmit. Üzleti megfontolásokat sosem szagoltam ki a háttérben, pedig eléggé gyanakvó alkat vagyok. Az egyszerű, őszinte hozzáállásnak, miszerint kéne végre egy jó melegbuli, meglett a gyümölcse. A "Queers With Ears" szlogent minden körülmények között tökéletesen tiszteletben tartó partyszervezők rendre a legjobb pesti bulikat pakolják, eszkábálják, patchworkölik össze, és a tegnap esti esemény a Nemzeti Színház hajóorrában azt mutatta, hogy az alternatív kezdeményezés mostanra tökéletesen kiérlelődött: akár Berlin is megirigyelhetné a zenei változatosságot, a jelenlévők szellemét, a - hogy is mondjam - stílusfüggetlenséget.

Stílusfüggetlenség alatt azt értem, hogy a Pesten igen jellegzetesen megjelenő különféle "stíluscsoportok" mindegyike jelen van a Brutkón, de semelyik sem válik egyeduralkodóvá, mert a mulatozás szelleme valahogy olyan erős, hogy leveti magáról a tetszelgést. Meleg srácok és csajok vegyesen jelennek meg - ami már eleve ritka a hazai, állandóan a hovatartozást firtató, mutogató vagy éppen kétségbevonó meleg közegben. Nem igazán érdekes, hogy trendi vagy-e, nem igazán számít, meleg vagy-e, mindenki örül, akár magyar vagy, akár külföldi (ez utóbbiak megdöbbentően nagy arányban képviseltették magukat tegnap), és tulajdonképpen csak az számít, hogy legyen füled, no meg persze kitartóan döngöld a táncparkettet. Az meg igazán megy magától is - akár a szakadó esőben! A Brutkó válasza a zivatarra nem a menedékkeresés, hanem a időjárással való szembeszállás: szatirikus fricskaként felzendül a Thunderstruck (AC/DC egy melegbuliban? Halló!), és a máskor hajzselé-érzékeny közönség ezúttal magasról sz*rik a megjelenésre. Minden allűrt levetve tombolunk a viharban.

Ilyenkor derül ki leginkább, mennyire nincs különbség melegek és heterók között. Csak egy jó buli kell, ami nem a sminkre megy, és a napnál világosabbá válik, hogy ami jó, annak nem kell sem erőlködnie, se taktikáznia, és főleg nem kell a külcsínre támaszkodnia. Merci, Brutkó! Az év eddigi messze legjobb bulijával gazdagodhattunk.