Már a Borattól is többet vártam, és kissé csalódtam, de a Brünóra egyenesen február óta kíváncsi voltam - talán pont ez volt a legnagyobb baj. A fotók egészen lenyűgöztek, az osztrák meleg divatújságíró alakjának ötletét pedig egyenesen zseniálisnak találom - a sztereotípia csúcsát jelenti. De azért ez önmagában halavány.
A filmmel leginkább az a baj, hogy semmivel sem lép túl a sztereotípiákon, így még áldokunak is rossz - arról nem is beszélve, hogy nem egy jelenet valószínűleg megrendezett volt (ld. Paula Abdul). Ismerősök, cikkek leghatározottabb vádja az volt, hogy a Brüno egyáltalán nem segít a melegek megítélésén. Válaszom erre: nyilván nem is ez volt a film célja. Cserébe azt kérdezem: egyébként mi? Megmutatni, hogy az amcsik is hülyék (Borat bis), meg hogy a buzik se normálisak? Hülyéket mindig lehet találni, igazán nem nagy mesterség.
Röviden szólva, a Brünót kissé elbaltázták. Volt egy baromi jó ötlet - maga a figura -, ez azonban kevés egy filmhez. Mivel se nem doku, se nem rendes áldoku, valamiféle fikciós elemet várnék el tőle, de még az sincs benne. Gyakorlatilag nincs sztori, nincs jellemfejlődés, nincs ellenpontozása a kritikának, nincs semmi érték. Ha legalább becketti szinten működne ez, de attól aztán pláne távol állunk. Szkeccssorozat. Elég alpári (de legalább azon zsigerből kénytelen kicsit röhögni az ember), azt csá'!
(Ezért is szerkesztetlen a posztom. Amolyan patchwork, mint maga a film.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.