Még a Filmszemlén láttam egy igen érdekes játékfilmet, melyet Szajki Péter jegyez. A rendkívül alacsony költségvetésű, "kézikamerás-dogmás irányba" mozduló, videóra forgatott Intim fejlövés olyan kérdéseket feszeget, amelyek tabukat döntögetnek. Jóleső, a témák nyomasztó jellege ellenére üdítő és egyben zavarba ejtő volt olyan magyar filmet látni, amely a szexuális nehézségeket kendőzetlenül tárja a nézők elé.

A négy szál röviden a következő: a középkorú férj egykor rákos felesége mellműtétje után képtelen közeledni felé, ezért minden szeretete ellenére egy fruskával próbálkozik a chaten; a huszonhét éves, jóképű anyuka-kedvence kis híján megerőszakolja új szomszédját, de próbálkozása után kiderül, hogy még szűz, és boldogtalan, mert a kicsinél is kisebb a farka; a mélységesen kielégületlen feleség férje jóbarátjával képes csak eljutni az orgazmushoz; és végül a menyasszony az esküvő előtti nap mondja meg jövendőbelijének, hogy ő férfinek született, és tizennyolc éves korában, a nagyi örökségéből (!) operáltatta magát nővé.

Az egész film egy óriási fricska szemforgató morálunk ellen, és már ezért is bátor vállalkozás (nem beszélve a minimálbüdzséről). A ki nem mondott konfliktusok úgy törnek felszínre, ahogyan a hullák dőlnek ki a szekrényből, frusztrációk tömkelegével küzdő, hol komikus, hol megejtő hősöket látunk, akiknél néhol kifejezetten komikus körülmények között, visszafogott ábrázolással, de egyértelműen elpattan a húr (és ebben tényleg van némi dogmás jelleg).

Megérintő, ahogyan a hősök - és különösen a transzszexuális szereplőnk - a jól megírt dialógusok mentén szembenéznek saját drámájukkal. Érdekes adalék, hogy a férfiból lett nő az egyetlen, aki nem külső kényszer hatására, hanem az őszinteség nevében vallja be férfimúltját leendő, kifejezetten homofób férjének. A karakter - a többivel együtt - rendkívül hiteles. Logikusnak tetszik, hogy pont ő néz szembe leghatározottabban a helyzetével, hiszen már gyerekként számolnia kellett azzal, hogy a látszat messze nem fedi a valóságot, a legegyértelműbb dolgok mögött is megbújhat egy másik, mégoly láthatatlan igazság arca is, és a döntő pillanatban nem bújhatunk maszk mögé. Ő az, aki nem menekülhetett önmaga elől, és bár szeretne, most sem képes rá. Pedig hallgathatott volna. Jövendőbelijének sosem kellett volna megtudnia az igazságot. 

Más kérdés, és kár, hogy a film DVCAM-es képe, a szereplők sorsát összekapcsoló, banális sztriptízbár-jelenetek kissé ügyetlenek, és megcsonkítják a film drámai hatását, de valahogy még ez is belefér a képbe, mert maguk a konfliktusok húsba vágóak. A furcsa, félamatőr jelleg a törékenységünk egyfajta görbe tükrét mutatja, és jól párba állítható azzal, amilyen bárdolatlanul viszonyulunk a szexualitás rejtett és igencsak kellemetlen oldalához. 

Bár több pénz állt volna az alkotók rendelkezésére! Akkor nem csak a történet váza és a remek színészi gárda, de a végeredmény is előmozdítaná a film sikerét.