Fárasztó kommentekben ismételgetni, ezért szúrom be ezt a bevezető bekezdést: az alábbi írás a buli plakátjáról, nem pedig magáról a buliról szól. Csak a második mondatig kell eljutni az olvasásban, hogy ez világossá váljék: "Nem kívánok kritikát megfogalmazni magáról az eseményről, hiszen nem voltam jelen." Örülök, ha jó volt a buli, ugyanakkor kifogásolhatónak találom a plakátot. Megköszönöm azoknak, akik vették a fáradságot, hogy figyelmesen olvassák el a posztot, nem pedig reflexből kapták elő a malacbökőt. (2008. szeptember 18.)

Tegnap este rendezték meg a Joystick Partyt - ha jól tudom, immáron második alkalommal - a Revans Clubban. Nem kívánok kritikát megfogalmazni magáról az eseményről, hiszen nem voltam jelen. Az első buli visszhangjaiból, a helyszínválasztásból és a plakátból arra következtetek, hogy az eddigi bulik – a Candy! és a Pure – rendjébe illeszkedő eseményről van szó, és image-ében legfeljebb annyi újdonsággal szolgál, hogy az eddigieknél messzebb megy a szexen keresztüli marketingben, jól kopírozva így egyes heteróbulikat. Ugyanakkor a témában járatlan olvasók számára fontosnak tartom aláhúzni, hogy nem szexbuliról van szó, a helyszín egy átlagos meleg szórakozóhely.

A plakát persze nem ezt sugallja. Nagyon alapvető fogásból indul ki: a szex általános hívószó, és néhány ügyes stilisztikai vagy dizájnhúzással akár a pornográfia is felemelhető mondjuk Yves Saint-Laurent végtelenül kifinomult és érzéki alakjához. Olyan ez, mintha egy malacra fűzőt és harisnyakötőt húznánk.

A buli plakátjának tartalmi elemei ugyanis meglehetős alpáriságról tesznek tanúbizonyságot. Ott van először is a buli neve, melynek elsődleges konnotációját már csak azért sem kell senkinek a szájába rágni, mert a szlogen megteszi ezt helyettünk, és pont ettől válnak a jóindulatúan játékosnak nevezhető asszociációk olcsóvá: „Nem fagy le a Joystick-unk!” A szlogent az ihlette, hogy az addig szabadtérre tervezett bulit a hideg estékre tekintettel inkább a Revans pinceklubba helyezték át, ez kiderül az agyonhasznált betűtípussal dolgozó magyarázó szövegből. Itt már kerek mondatokban kellett volna kommunikálni, a plakátszöveg megfogalmazóinak azonban elakadt a tolla. A vizuálisan nagyjából átgondolt koncepciót rosszul szerkesztett és helyesírási hibákban fürdőző mondattal húzzák le. Hiába a buja kis kacskaringók a The Party feliraton, a kéjes vonalak árnyékában a mondatvégi, egészen fölösleges három felkiáltójel formájában kifigyel a kőművesdekoltázs.

Jön azután az estet a többitől megkülönböztetni szándékozó sztárparádé, amolyan magyar celebesen. A melegbuli nyíltan vállalja fel az igénytelenséget. Nem igyekszik igényes táncshow-val csábítgatni, nem próbál különösebb erőfeszítéseket tenni, hogy ha már egyszer… akkor tényleg glamourous legyen a buli. Ott lesznek az igencsak bizarr „Visconti Hármasikrek” (melegpornós hármasikrek), de fogalmunk sincs, mit csinálnak majd. Nyilván legyen elég a népnek, hogy bámulthatja őket. Rajtuk kívül lesznek még pornószínészek, akikről megint csak nem derül ki, mit csinálnak majd, mivel azonban külön fogásként jelennek meg a menüben, biztos valami mást tesznek, mint a fivérek. Talán eddig rejtegetett fegyverről tesznek tanúbizonyságot. Ezenkívül lesznek gogótáncosok (két szóban – magam sem tudom, hogyan kéne ezt helyesen leírni, gogo-táncosok vagy gogótáncosok, mindenesetre a különírás az egyetlen biztosan rossz megoldás), valamint striptease. A négy program tehát tulajdonképpen ugyanaz. Kár, hogy most épp nem tudom felhívni hallatlanul szarkasztikus Zsuzsámat, aki talán ott volt, mert szívesen rákérdeznék, nem az történt-e, hogy a három Visconti-fiú (vagy hasonmásaik, akik esetleg nem is hasonlítanak, de az tulajdonképpen mindegy) volt egyben a pornószínész, a táncos és a vetkőzőfiú.

No de ezek már csak alattomos feltételezések, térjünk inkább vissza a plakáthoz, mert van még rajta néznivaló. Nem,  nem a fürdőnadrágos csiniboyra gondolok, mert ő semmi újat nem mutat. Egy AussieBum-reklám erotikájával összevetve már megint a malacnál kötünk ki, és nem a fiú bájainak hiánya, hanem a fotó jelentéktelen mivolta miatt. Még a bugyelláris árnyékolása is rossz, a perspektíva lapos. A plakát közepén megjelenő, ismét közepesen pocsék szövegre sem térnék ki.

(Kép: Yves Saint-Laurent, 1977)

Záróakkordként lássuk inkább a kis ikonokat: dress code és face controll (Szigorúan két l-lel!) Azok után, hogy pornóbulinak hirdetik meg a mulatságot, nyilvánvalóan szórni kell a közönséget, nehogy megjelenjenek az erekcióra éhes kül- és belvárosi tahók. A face control-felhívás mellett megjelenő 18-as szám egyébként nem igazán a belépők korhatárára hívja fel szerintem a figyelmet, hiszen nincs feltétlenül a fiatalok arcára írva a koruk. Az X-kategóriára utaló szám leginkább azt sugallja, hogy valóban pornográfiába ütközhet a kedves vendég, ezért leginkább hívószóként (-számként) funkcionál. A dress code szintén a buli színvonalát hivatott szolgálni: nem lehet farmerban belépni. A két közönségválogató, nem kevéssé demokratikus ikon egyfajta rossz (pornó)elitizmust idéz. Lehetőleg csak gyönyörű fiatalok tegyék be a lábukat a szenespincébe. Emberek, itt vip-buli van. Legyetek méltók a pornóhoz!

Ui: Jut eszembe a dress code kapcsán: az is lehetséges, hogy a buli koncepciója hallatlanul következetes, és csak nadrág nélkül lehet belépni… Igazából akkor lenne a joystick buli a leghitelesebb, ha csak a farkunk léphetne be a kapun, cilinderrel a tetején.