Meleglelés

Meleg közélet? Meleg közértet! Melegológia A-tól Z-ig.

voices

  • Buccser: szerintem abban nincs igazad, amikor azt gondolod, hogy valaki azert nem megy felvonulni, mert fel... (2009.09.08. 16:54) Mérleg
  • LeGars: @bölcsésztanár: ;))))))) (2009.09.07. 20:52) EuroGames 2012
  • LeGars: @bölcsésztanár: a "Jézusnak is két apja volt" tábla szerintem nem volt gáz, de biztos mindenkinek ... (2009.09.07. 20:06) Nincs de

2009.06.01. 21:00 LeGars

Szegények és szexik

 Berlinben vendégeskedem közel egy hete (Úgyhogy bocsánat a néhol hiányzó ékezetekért). Meg sosem jártam itt, de nagyon kíváncsi voltam a városra - pontosabban ahogy egy pólón olvastam, az országra, amelyet Németország vesz körül. ("Berlin is a country surrounded by Germany")

Mondanom sem kell, hogy miután napközben körbebiciklizek egy-egy városrészt, este bulizni megyunk a haverommal, aki ugyan annyira német, amennyire én, viszont jópár éve itt pörög. Szerencsémre nem érdeklik a bejáratott meleghelyek Schönebergben, és mivel megátalkodott party monster, jobbnál jobb alternatív bulikban kötünk ki nap mint nap. Ezek közül kettot emelnék ki annak illusztrálására, hogy milyen elképeszto mértékben lehetséges a keveredés, amennyiben az emberek nem az állandó önigazolással és az övékétol eltéro éltmódok lefitymálásával vannak elfoglalva, hanem azzal, ami érdekli oket. Sajnos semelyik helyen nem lehetett fényképezni - mint látni fogjuk, más-más okokbol -, úgyhogy csak a szavakra hagyatkozhatok. 

Minden hónap utolsó szombatján rendezik meg a kreuzbergi török közösség meleg buliját egy egyesület igen nagy székhelyén. Mikor a barátom említette, hogy mindenképp oda kell mennünk szombat este, a meglepetéstol felszaladt a szemöldököm, de persze baromi kíváncsi voltam, sejtettem, hogy sajátos mulatságban lesz részem. Ritkán hallok meleg helyen török zenét. Bizonyára nem kell magyaráznom, miert volt tilos fotozni. Mivel most hétvégén tartották ugyanebben a negyedben a Kultúrák Fesztiválját, hatalmas sor fogadott minket hajnali egy óra körül a helyszín bejáratánál, de kivártuk, majd ritka nagyot roptunk az elektrósított népzenére. A közönség kb. fele lehetett török, kb. fele meleg, kb. fele pasi, egyébként pedig teljesen mindegy volt, ki mi és milyen. Berlinnek ezen a részén a meleggettó fogalma szerencsére ismeretlen, így legfeljebb csak a szélsöjobbosok maradtak otthon - akárcsak elozo este, amikor a Skalitzer straßén csápoltunk egy szakadt klubban punkokkal. (Egy ottani póló vallomása szerint "Gay is the new punk") A sokszínüség szívmelengetö volt. 

Hajnali öt felé, amikor már kellöképp csatakos voltam a tánctól, óvatosan erdeklödtem, mikor megyünk tovább, mert a tervezett programunk szerint egy after-party is várt minket Friedrichshainban. Gabriel rávágta, bármikor mehetünk, mert elmúlt négy óra, csak elobb haza kell ugrani átöltözni, mert a zakojában és a decens kockás ingében oda bizony nem fogják beengedni. Ismét felszaladt a szemöldököm, kiderült, hogy a Berghainban fordított a dress code. Külön öröm, már csak ezért is megéri hazamenni elotte, majd ismét útra kelni. Hazametróztunk hát, átvedlettünk, majd bringára pattantunk, és miután megcsodáltuk a hajnali felhöfoszlányokban úszó tévé-tornyot, kivártuk a félórás sort a gyárból klubbá varázsolt épület bejáratánál. Elottünk Ray Ben-napszecsós yuppik (akiket csakugyan nem engedtek be!), mögöttünk távolkeleti travesztik (akikre rá se hederítettek a kidobók). Világos volt, nem mindennapi helyen vagyunk. 

Mégis, ami bent várt, minden képzeletemet felülmúlta. Két hatalmas táncterem, egyik kb. tizenöt méteres belmagassággal, fotelekkel benépesített pihenök, félhomályos labirintusok, kávé- és fagyisarok, koedukált vécék, a padlón gyanús kis müanyag tasakok. Mindenki eszeveszetten ropja. Mondom is a spannak, abban a tíz százalékban lehetünk, aki csak Club Matét ivott, hogy ki ne döljön. Maradjunk öt százalékban, válaszolja huncut vigyorral. Körbejárunk, én alig gyözöm csukva tartani a számat. A két teremben eszeveszett techno, az egyikben alkalmanként szétnyilik a reluxa, a beáradó fénytol a közönség a sokkhatás után üdvrialgásban tör ki, de csak azért, mert pár másodperc múlva ismét megnyugtató félhomály lesz. Sétálgatunk. Az egyik terem kb. nyolc méter magas falán egy háromszor három méteres fotó, rajta premier plánban egy szettárt nöi öl annak minden bájával, mínusz szörzet. Nagyot nyelek. A hátulsó folyosó mentén kis fémfalú boxok. Ahogy elhaladunk mellettük, az egyikben egy (hetero) párocska reszel. Majd felbukom a cipomben, de már megyünk is tovább, át a másik terembe. A közönség ott is nagyon vegyes, félmeztelen ruhásszekrények, némelyik gondosan nyitott sliccel, az egyiknek még a farokgyürüje (meg a fél farka) is kilog, szakadt punkok párducmintás forrónaciban, csajok csipkemelltartóban (meg sem lepödöm), egy-két travi, pár srác Sonic Youth pólóban vagy épp svájcisapkában, mások egy szál rövidnadrágban, bakancsban, hózentrógerrel. A tánctér sarkában sötétszoba. Oda is benézünk, hááát... öt méterre a táncparkettöl, ahol a lánycsapatok ropják, cruising-bárokat megszégyeníto orgia zajlik pasiknak. Kitapogatjuk magunkat, khm, a falak kozul, és felmegyünk az emeletre. Leülünk egy percre, én alig kapok levegot, különösen, amikor egy negyvenes arc - földgömbmeretü pupillákkal - egy tasakbol felszív egy csík kokót, és közben a sípcsontomba rúg egy üres, széknek ott hagyott sörösrekeszt. Ha jól sejtem, most sem kell magyaráznom, miért tilos fotózni.

Barátom röhög rajtam. Én a vállamat vonogatom. "Látod, mondja, van itt minden. Elsöre megdöbbento és fantasztikus, de idovel megszokja az ember, és normálissá válik. Azt veszed el, amire szükséged van. Kolumbiában születtem, Párizsba mentem tanulni, utána Frankfurtban unatkoztam egy-két évig, és most itt vagyok Berlinben. Amikor azt látom, hogy itt minden elképzelhetö - a legmeghittebb bárhangulat, a legpezsgobb kulturális élet, a város környéki tavak nyugalma, a világ mindenféle közössége, a Prenzlauer Berg alternatív világa, ráadásul ez a fékevesztett bulizás este hatig -, azon gondolkozom, költözhetnék-e olyan helyre, ahol nem hiányzik valami."

Hümmögök, és azon gondolkozom, hogy nem zabálja fel az embert a lehetöségeknek ez a beláthatatlan tárháza. Hogy nem forog velük a világ...? Forog, csak éppen nem velük, hanem körülöttük. Ahogy Berlin polgármestere mondta nagyon találóan: "Mi berliniek szegények vagyunk, de szexik." Megvakarom a kobakomat, és rendelek egy Club Matét. Míg sorban állok, vagy hatan rám mosolyognak vagy vállon veregetnek. Nem kezdek el zsémbelni, hogy biztos azért teszik, mert dobtak vagy négy bogyót. Nem teljesen mindegy? Itt legalább nem azt keresik az emberek, mikor léphetnek a másik tyúkszemére. Végeredményben nem egészségesebb?

2 komment

Címkék: közösség berlin török buli


A bejegyzés trackback címe:

https://melegleles.blog.hu/api/trackback/id/tr51157647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Woofer · http://woof.blog.hu/ 2009.06.04. 21:30:34

Kössz a beszálomót! ... mi a fene van velem, diszlexiás leszek öreg koromra? Szóval a BESZÁMOLÓT! Köszi :)

berlin_mount 2009.06.04. 22:47:20

Hát igen, Berlin már soha nem lesz unalmas!