Meleglelés

Meleg közélet? Meleg közértet! Melegológia A-tól Z-ig.

voices

  • Buccser: szerintem abban nincs igazad, amikor azt gondolod, hogy valaki azert nem megy felvonulni, mert fel... (2009.09.08. 16:54) Mérleg
  • LeGars: @bölcsésztanár: ;))))))) (2009.09.07. 20:52) EuroGames 2012
  • LeGars: @bölcsésztanár: a "Jézusnak is két apja volt" tábla szerintem nem volt gáz, de biztos mindenkinek ... (2009.09.07. 20:06) Nincs de

2008.08.28. 17:48 LeGars

Beavatás (1. kör)

Egy srác a klub bejáratánál közel hajol a haverjához, és megkérdezi: „Na és te, mikor bújtál elő?”

A választ már nem hallom, mert nem pofátlankodhatok oda, hogy végighallgassam. Valami azt súgja, monológ kezdődik.

Rágyújtok egy cigire, és hazafelé indulok, mindig a sárga úton, mindig a sárga téglán.

Én mit válaszoltam volna? Tizenkét éve? Vagy inkább nyolc? Hat-öt-négy? Valójában még most is sokaknak fogalma sincs róla, ki vagyok.

 Talán én jobban örültem volna annak a kérdésnek ott a klub ajtajában, hogy mikor kezdtem el… hüm… előbújni? Nem szeretem ezt a szót (sem). Az előbújás azt sugallja, bármikor a fejedre szakadhat egy zongora. Mintha azon nyomban megköveznének. Mintha egyetlen gesztussal fednéd fel önmagadat: filctollal a homlokodra írnád, mi a szitu, majd útnak indulnál az Üllői úton. Az előbújás szóra üthetnékem támad. (Pedig nem lehet véletlen, hogy pont ez a szó terjedt el. Ez a hozzáállásunk. Nem is a heteró külvilágé, hanem a miénk. Végeredményben nem ők aggattánk ránk a kifejezést.)

Szóval… Mikor kezdtél coming-outolni? Na jó, hagyjuk, ez a kérdés még bénább! Mintha mi itthon annyira agyonhallgatnánk mindent, hogy amikor elő kéne állni egy kérdéssel, csak dadogunk.

 

De mindegy is, úgysem tudnék mit válaszolni. A coming-out angolul is, magyarul is egy mozzanatot, egyetlen nagy lépést (kúszás-mászást) sugall, pedig valójában ha egyszer elkezdtük, sosem érünk a végére.

Egy baráttal indítod. Inkább barátnővel. Nagy-nehezen bevallod neki, mi az ábra, és ha nem az derül ki, hogy ő viszont évek óta titokban beléd szerelmes, hanem az, hogy mindig is sejtette, van már kivel megosztanod a kételyeidet, az élményeidet, a hangulataidat. Végre nem csak a naplód tudhat róla.

 

 A barátnő vagy elpletykálja a dolgot, vagy nem. Ha elpletykálta, már nem te döntöd el, mi a következő lépés, azonnal egymásba koccanó helyzetek sorában találod magad. Ha nem pletykálja el, tovább görgetheted magad előtt a dillemát (elég ez így?), és várhatóan mást is beavatsz előbb-utóbb. Bárhogy legyen is, féken tartod magad: minél többeket avatsz be, annál nagyobb a veszélye, hogy széles körben is kitudódik. 

Néhány barát beavatása után sokaknál elérkezhet az idő arra, hogy a családdal is szembesüljön. Ekkor jó eséllyel ők még nem értesültek a dologról, így szerencsére a te reszortod, hogy őket is bevond. Kezded hugival. Meg bátyóval. Aztán jönnek a szülők. Vagy kitagadnak, vagy nem. Korafelnőtt korban a családi szféra általában már nem kapcsolódik olyan erősen a társasági élethez, így most ezt a vonalat tegyük is félre, és menjünk tovább kéz a kézben a társasági értelemben vett coming-outtal.

Végül így vagy úgy, de az egész baráti kör értesül a dologról, már amennyiben nem az a vágyad, hogy mindenki előtt titkolózz és mellébeszélj. A társaságban van, aki szóba hozza, a többiekről nem tudod, mit gondolnak, és mindig előbukkannak olyan új arcok a bulikban, akikről már fogalmad sincs, tudják-e vagy sem. Hiába fogadtad meg az elején, hogy tisztában leszel vele, ki tudja rólad és ki nem, mert úgy vélted, ezzel legalább egy kicsit bebiztosíthatod magad… Igen, végeredményben bujkálsz. Hol elő-, hol meg csak el.

 

A coming out valahogy nem áll meg önmagában cselekedetként. A fenti lehetőségből az tűnik ki, hogy amint megtettük az első lépést, „kiszolgáltatjuk magunkat”. A legjobb hát, amit tehetünk, hogy kitaláljuk, mi a célunk a coming-outtal, mit gondolunk majd saját magunkról, ha egyszer rossz fogadtatással szembesülünk, jó-e, ha sokan tudnak róla, és miért nem jó, ha csak páran… Barátomnak tekinthetem-e Pistit, legyen akármilyen jó arc, ha keresztülnéz rajtam, miután elárultam…? Ki árul el kit? Nem saját magamat árulom el, ha félelemben élek? Nem attól torzulok a leginkább? Nem jobb szembesülni néhány gyalázkodással, mint a szőnyeg alá söpörni… saját magamat? Mi van, ha az embereknek tényleg tökmindegy, ki meleg és ki nem, onnantól kezdve, hogy ismerik és szeretik? Mi dolgom azzal, aki nem szeret többé? Van mit átgondolni, és nem csak egyszeri lerendezésről, leleplezésről van itt szó. Az életben mindig új társaságokba kerülünk, toleránsabb vagy kevésbé toleráns emberek közé, és a legkülönbözőbb emberi kapcsolatainkban újra és újra felmerül ugyanaz a kérdés: megmondjam, vagy fölösleges?

A coming-out inkább hozzáállás kérdése, beállítódásé, attitűdé. Nem arról van szó, hogy egyszer kitalálod, mit gondolsz a kérdésről, és egész életedben ahhoz tartod magad, az meg végképp nem állítható, hogy mindig, minden közegben életed végéig ugyanúgy fogsz viselkedni. A környezetednek megfelelően és veled együtt változnak az outolás határai, és az adott kapcsolattól függően kisebb vagy nagyobb a jelentősége. A legszélsőségesebb esetben egyszerűen átlépsz rajta, vagyis bátran úgy döntesz: leszarod, mit gondolnak rólad, nem fogsz többé hazudni, akármilyen társaságban vetődik is fel a kérdés.

Azt mondják, a coming-out egyfajta vízválasztó, a társadalmi beilleszkedés első lépése. Pedig a coming-out – ha valóban a világ elé lépünk - a legradikálisabb szemlélet megnyilvánulása. Ezen a ponton kezdődik és zárul. Addig meg bújkálunk előfele…

 

27 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://melegleles.blog.hu/api/trackback/id/tr16638125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

magnifique 2008.08.28. 18:52:43

na a végégre megtaláltad a szót: outolás :)

nekem az előbújásról a medvék barlangjai jutnak eszembe, meg a macik, így az nem lehet ellenszenves..... :)

globalpocs 2008.08.28. 23:14:31

csak sajna az outolás meg túl közel van az 'outing'-hoz, ami viszont más emberek szexuális irányultságának (általában politikai célú) nyilvánosságra hozását takarja.

g 2008.08.29. 00:21:53

Tetszik az írás...

Azt hiszem így van... Azt hiszem, én azt várom, hogy néhány barátom "outoljon" helyettem... Vagy hogy kérdést kapjak... De mindenképp nehéz kérdés, és nem pillanat, hanem folyamat...

g 2008.08.29. 00:22:41

És társadalmi beilleszkedésre szükség van... Mert szerves tagjai vagyunk...

Rékuc · http://fika.blog.hu 2008.08.29. 00:27:00

Nem tudom eldönteni, van-e egyáltalán szükség a coming-out-ra. Számomra az lenne a legtermészetesebb megoldás, hogy egy ismerősöm futólag megjegyzi, hogy a barátjával mennek moziba (ha meleg fiúról van szó), és onnan már tudom, hogy mi az ábra. Vagy a pasijával jelenik meg egy buliban. Kicsit feleslegesnek érzem a 'vallomást', hiszen ez nem egy bűn, amit be kell vallani bárkinek is.

g 2008.08.29. 00:33:24

Hát barátok közt én is így rendeztem le... És el is fogadták... De ha a főnököd, vagy edződ előzőnap köcsögözte le valamelyik híresebb homosexuálist, utána nehezebben lehet ezt ilyen egyszerűen elrendezni... Akkor hatásos és jó a dolog, ha elismert vagy, megbízható, "feddhetetlen", és akkor mondod el, mert akkor biztonságban vagy... Hidd el, hogy sokaknak sajnos ebben a megélhetés is tét:S Ami nagyon nem szerencsés...

dr. Erika Zangolna 2008.08.29. 00:53:59

szerintem ez nem kellene, hogy többet jelentsen, mint hogy melyik focicsapatnak szurkol az ember. ha meg olyanok közé keveredek, akik a focicsapat-drukkerságuk mibenlétének jelentőségét túldimenzionálják, és a más csapatnak drukkolókat negatívan sztereotipizálják, a focicsapat-drukkerségem alapján döntik el, hogy emberileg ellenségesen, vagy barátságosan viszonyulnak hozzám (és ezt a poénon felül komolyan is gondolják) akkor csendben, és mély megvetéssel távozom. nem kell minden növényi intelligenciájú félnótással puszipajtásnak lenni, szeressenek csak az általam fontosnak tartott emberek, nekem az is bőven elég.

a nagy titokról ez a kedvenc írásom egyébként:

nol.hu/cikk/23124/

StopSzmog 2008.08.29. 01:54:47

Nagyon jó írás, köszi szépen!

várom a 2. kört ;)

fourgee 2008.08.29. 02:13:54

És mi lenne ha nem lenne coming out, hanem egyszerűen természetesnek vennék azok, akik "ezzel élnek"? Volt egy kollégám egyik munkahelyen Magyarországon, ő nem coming outolt, viszont ránézésre lehetett tudni hogy melyik nemhez vonzódik, viszont ez nem volt téma senki számára, ugyanolyan munkatárs volt mindenkinek, mint bárki más. Ennyi. Vagy itt az angliai munkahelyemen volt olyan, aki össze volt házasodva egy másik férfival. De senki sem csámcsogott ezen. Meg coming out sem volt. El volt fogadva, hogy neki ez a természetes. Ennyi. De amikor egy dolog túl van misztifikálva, meg jön a coming out... Minek kell coming out? Most örülni kellene annak, hogy valaki büszke arra, hogy a saját neméhez vonzódik? Én az ellenkező nemhez vonzódom, mégsem erre vagyok büszke, hanem azokra a dolgokra, amiket elértem az életben. A homoszexuálisok pontosan azért vannak "megbélyegezve", mert saját magukat is elkülönítik a többiektől.

Akik kiabálni fognak, meg beszólni, azokat pont az ilyen coming outtal lehet provokálni. Ha nem egy kiemelt dolgot látnak, hanem valami olyasmit aminek a szereplői azt természetesnek tartják, akkor máris nem magyaráznak úgy.

Tudom, most le leszek szólva, de ti meg ne csodálkozzatok, ha egyszerűen lebuziznak titeket...
Lehet szidni a társadalmat is hogy nem fogadja el, de mit vártok egy olyan társadalomtól, ahol az emberek fele ha magyar zászlót lát, akkor elkezd magyarázni hogy "mi van te nagymagyar", vagy "ne magyarkodj". Egy magyar mi a f.szomat csináljon? Legyen német, vagy francia? Majd ha elfogadott lesz a magyarság a magyarok másik felénél is, majd akkor nem kell félni hogy annyian "lebuziznak" valakit.

g 2008.08.29. 02:13:58

Tetszik a népszabadságos cikk... Sajnos én nem vagyok elég bátor még ehhez, az általam szeretett emberek még egyenlőre mással azonosítják a homosexualitást... Néha szeretném, ha általam, vagy bennem kicsit másképp ismernék meg... Ezért is várok azt hiszem, amíg egy olyan oldalát mutathatom meg, ami egy biztos párkapcsolatban én biztos megélhetésben... Főleg szülők felé lenne nekem ez fontos... Ahh nehéz kérdés... A legjobb barátaim persze elfogadtak, és bennük bízhatok, de ez még nem elég... Szeretnék büszke lenni a páromra! Mint sokan mások!

dr. Erika Zangolna 2008.08.29. 05:24:39

fourgee: tízmillió magyar között nem nagy kunszt magyarnak lenni, nem is különösebben van értelme olyasmire büszkének lenni, amiért semmit nem tettél, és ami a körülötted élő emberek 99%-ára ugyanúgy jellemző, mint rád.

A határon túl nyilván más a helyzet, kisebbségben az identitás megőrzése és a többségben való tudatosítása igen fontos dolog.

ugyanezért fölösleges egy túlnyomó hetero többségben büszke lenni a heteroságra, (szerintem a melegségre dettó, hiszen azért sem tett az illető semmit).

De a kisebbségi identitáshoz való tartozás többségben történő tudatosítása ez esetben ugyanolyan fontos lehet egy kisebbségben lévő számára, mint a fenti esetben.

GayBears · http://gaybears.blog.hu/ 2008.08.29. 08:06:23

Huh... a coming out lényege szerintem, hogy nem bujkálsz.

Vagyis nem feltétlenül az hogy mindenkinek elmondod, hiszen ahogy a posztban is van az ember mindig új kapcsolatokra tesz szert, új társaságokba keveredik. De ha már "előbújtál" akkor képes vagy arra, hogy természetesen kezeled az hogy neked barátod van. Nem stresszelsz azon hogy "elszólod" magad, amikor mentek valahova Te természetesnek veszed hogy amikor mindenki viszi a párját, akkor te is...

szóval ez egy szemlélet(váltás), amikor az ember eljut oda, hogy számára természetes az élete, és nem azon izgul állandóan hogy mit szól hozzá a környezete.

Nemez · http://nincs.hu 2008.08.29. 08:24:11

Szerintem nem jó a cikk.
Rékuval és fourgee vel értek egyet.
Én se vettem természetesnek régebben a dolgokat, aztán egy barátomnak elmondtam (nem tudom miért kell azt írni hogy inkább barátnőnek mondjuk el az tök hülyeség) azután volt egy nagyob baráti kör akinek elmondtuk, de csak benyomtuk a beszélgetés közben, aztán rájöttem ha én ezt másnak tekintem nem természetesnek akkor mástól miért várom el hogy természetes dolognak kezelje. Azóta már nem kezelem külön, esküvőre a párommal megyünk aki tudja tudja aki nem nem aki kérdezi a párom ennyi. A fönök szervezte tavaly a céges bulit és mindenki hozhatta a párját én meg mondtam hogy hozzom én is és a párom is pasi, erre azt mondta jól van nem gond, nem gondolta volna és köszöni hogy elmondtam.
Természetesen kezelem és természetesen viselkednek velünk, még poénból le is buziznak ami tetszik, mert ha viccelnek vele akkor már tényleg természetes doilog.

Ennyi, sztem nem jó cikk túl nagy feneket kerít neki, inkább arról kéne írni hoyg természetes dolog és akinek még nem az hogy fogadhatja el könnyen ezt.

Rá Dios 2008.08.29. 09:58:28

Jó a psozt, mert őszinte. Nem csodaszert kínál, hanem egyenesen beszél.
Irigylem és féltem azokat a fiatalabb barátaimat, akik saját melegségüket úgy élik meg, ahogy az egyébként természetes is volna: Ez van, alkalmazkodom, hozzám is alkalmazkodjanak, vagy legalább vegyenek tudomásul mások. Lapozzatok bele a történelemkönyvekbe, hány őskeresztény, protestáns, zsidó, kurd, osszét, kínai, stb. elpusztításához volt elegendő ok a másságuk. A növekvő globális értékválságban még mi is lehetünk kéznél lévő bűnbakok. Minél inkább outolunk, annál inkább... Pesszimista vagyok? Csak realista! A civilizált közömbösség, a tudomásul vétel nem azonos az elgodaással, főleg nem az azonosulással. Mások vagyunk, kéznél vagyunk, kiiktathatók vagyunk. Nem megoldás semmire, de pillanatnyi megkönnyebbülést hozhat a frusztrált veszteseknek...

LeGars · http://melegleles.blog.hu 2008.08.29. 10:14:36

Nemez: nem lehet, hogy te magad tekintetted úgy, hogy túl nagy feneket kerítünk a dolognak? Tökmindegy, hogyan "outolsz", az is átoulás, ha elejted a társaságban, hogy a "pasiddal/csajoddal" (aki veled egynemű), moziba mész, azt slussz. Eldöntöd, hogy nem azt mondod semlegesen, hogy a partnereddel.
És nagy ügy, igen, mert akik az elején járnak, azoknak tényleg nagy ügy. Idővel aztán lazul az ember, és eljut oda, amiről GB is írt: leszarja, ki mit gondol (vagy nem, és akkor könnyen paranoiás tűneteket mutathat).

Francia és angol példákat hozni fölösleges. Nyugaton ha valaki homofób, ő maga a ciki. Itthon sokkal jobban átgondolom, hol vannak a vállalhatóság határai, mint külföldön (ahol nem egy évet éltem is, úgyhogy tudom, miről beszélek).

Nemez · http://nincs.hu 2008.08.29. 10:33:19

LeGars nem azt mondtam hogy egyszerü dolog, de nem arról kellene írni "inkább egy barátnődnek mond el" meg ilyen hülyeségek, hanem arról hogy ez természetes dolog és hogy lehet könnyen elfogadni ezt magadban.
Nem beavatás 1 kellene hanem elfogadás 1
És én nem outolok, hanem válaszolok egy kérdésre.
Ha egy heterót megkérdeznek hogy a barátnőjét hozza a buliba vagy akárhova akkor ő outol azzal hogy heteró ?

magnifique 2008.08.29. 15:01:52

akit leszarsz, annak mindegy, hogy mit tud, de aki közel áll hozzád (és te is közel állsz hozzá), és tudod, hogy nehezen dolgozná fel, annak nem olyan könnyű erről beszélni. az én generációmnak még az a problémája, hogy a szüleinek/családjának hogy mondja el, ha elmondja. akik unokákat várnak záros határidőn belül..
szóval igaz, hogy nem kell nagy feneket keríteni neki, de pár fontos embernél nem megy ez olyan könnyen szerintem.

Nemez · http://nincs.hu 2008.08.29. 15:13:41

A szülők mások kicsit az igaz.
Anyukám sírt amikor elmondtam neki, hogy hogy leszek így boldog, meg miért és az ő hibája stb...
Azután megnyugodott egy két hét és már be is mutattam neki a párom és megszerette, sőt néha már az ő oldalán áll ;)

LeGars · http://melegleles.blog.hu 2008.08.29. 21:58:25

Nemez: az "inkább barátnőd" félig stilisztikai elem. Egyébként meg lányoknak mindig könnyebb elmondani, mert nincs meg a félreértés veszélye.
Az outolás meg hol beavatás, hol nem. Ebbe belekötni, pfff!

magnifique 2008.08.29. 22:33:00

én először az első férfiszerelmem legjobb barátjának mondtam el, és már be voltam csiccsentve egy kicsit. elmondtam, hogy szeremes vagyok a legjobb barátjába, majd hogy egy nálam tizeniksz évvel idősebb pasival járok. nem rázta meg, érdeklődött, és sokadéves pszichológus hallgatóként még nem tanult a biszexualitásról, így nem tudja elhinni, hogy ilyen van. vicces volt.

Buccser 2008.08.30. 08:25:01

"meg lányoknak mindig könnyebb elmondani, mert nincs meg a félreértés veszélye."
Mar fiu eseteben, nem? :)

Nemez · http://nincs.hu 2008.08.30. 15:05:22

"Egyébként meg lányoknak mindig könnyebb elmondani, mert nincs meg a félreértés veszélye."
Saját sztereotípiád rabja vagy.
(olyan mintha egy roma lát egy bolti rablást de nem szól a rendőrnek, mert a rendőr akkor biztos azt gondolja hogy ő volt a tolvaj, ha meg nem szól akkor tényleg okot ad bizalmatlankodásra )
Azért nincs félreértés, mert egy pasi lehet hogy azt gondolja hogy szerelmes vagy belé. Ha félve állsz elé akkor mi mást gondoljon.
Először magadban kell elfogadni a dolgot.

LeGars · http://melegleles.blog.hu 2008.08.30. 18:15:40

Jaj, de fárasztó ez a szőrszálhasogatás!

Nemez · http://nincs.hu 2008.08.30. 19:00:50

Neked lehet és gondolom hogy miért, mert most láttam hogy te írtad a postot és rosszul érint hogy nem adok igazat.
Bocsi más is van mint amit te gondolsz és más is van mint amit én. Csak sajna ez a post kerül ki az index címlapjára :(

LeGars · http://melegleles.blog.hu 2008.08.30. 20:26:48

Ne hidd, hogy olyan rosszul esik a véleményed, látnod kellett volna, miket kaptam korábban (és most miket fogok). Nekem nem kell, hogy igazat adj, csak köss bele annál többe, mint hogy fiúnak vagy lánynak mondjuk el a dolgot először, és olvasd el figyelmesebben a postomat, akkor látni fogod, mi az én véleményem, és mi az, amit az embereken látni szoktam... Én messze nem az vagyok, aki félve vallja be a melegségét, és pont ezért kifogásoltam az "előbújás" szót. Figyelmesebben vitatkozz, kérlek!

Buccser: kösz, jogos! :)