Meleglelés

Meleg közélet? Meleg közértet! Melegológia A-tól Z-ig.

voices

  • Buccser: szerintem abban nincs igazad, amikor azt gondolod, hogy valaki azert nem megy felvonulni, mert fel... (2009.09.08. 16:54) Mérleg
  • LeGars: @bölcsésztanár: ;))))))) (2009.09.07. 20:52) EuroGames 2012
  • LeGars: @bölcsésztanár: a "Jézusnak is két apja volt" tábla szerintem nem volt gáz, de biztos mindenkinek ... (2009.09.07. 20:06) Nincs de

2008.07.29. 14:57 LeGars

Thürmer és a tuti

 

Vajon jót tesz Thürmer Gyulának a retorikai plasztika? A Hírszerző napi nonszensze nyomán megtaláltam az Interneten az egyik cikkét (http://www.gportal.hu/gindex.php?pg=24194033&nid=4498285), amely nem csak a tartalma miatt háborított fel – bár ezt túlzás állítanom, mert leginkább nyerítettem a röhögéstől -, hanem a stílusa miatt is.

A Pártelnök Úr talán felismerte, hogy ebben az országban coolnak kell lenni, csak úgy lehet eredményt elérni. A politikusnak is szüksége lehet új szabásmintákra, a Burda ma már nem elég laza. Miközben arról ír, a melegek akár „médiacsillagocskák” is lehetnek a mai világban, felveszi új köntösét, és stílusa máris méltó lesz a legtündöklőbb médiacsillagocskákat pellengérre állító huszadrangú pletykalapok tényfeltáró riportjaihoz.

Látom magam előtt, ahogy a Pártelnök Úr fogja magát, a Balaton-parti nyaralóban a szalonnás reggeli után magára ölti szürke poliészter zokniját, no meg az elnyűhetetlen bőrszandált, és izgatottan elkocog a partközeli újságosbódéhoz, hogy vásároljon pár mértékadó bulvárlapot. Áttanulmányozza őket, lemeózza a fordulatokat, próbál a tükör előtt, és mire kész az ebéd, a kerti műanyag asztalnál már le is körmölte a szellemes helyzetértékelést. Néha töröl egy-két idegen szót, és kerüli a leendő olvasó megszólítását, mert a tegezés mégiscsak túl direkt lenne egy pártelnökhöz (bár ki tudja…), a magázás viszont ódivatú. Az ékes szöveg a lebbencsleves tálalása előtt elkészül.

A vakáció után a titkárnője Pesten begépeli neki, és míg lefőzi a Pártelnök Úr kávéját, azon tanakodik, mit jelent a szalonbuzizás.

A Pártelnök Úr, mielőtt elküldené a Szabadságnak az írást, idillikus balatoni nyaralásán tűnődve átfésüli: „felhajtás” megvan, „rendes bespájzolás” pipálva. A „meg ilyenek” a gimnazistákat is megszólítja, a „sima Fradi-Dózsa verekedéssel” pedig igazán bevállalósnak érezheti magát. A „Jedi lovagos” zsernyák kellőképp ütős hasonlat, és bár a „figyelemelterelés” lassan állandó jelzőért kiált, politikai üzenet mégsincs ugyebár nélküle, úgyhogy kihagyhatatlan. A cikk végi empátia balos kötelesség, a tragikus végkicsengés megmutatja írója – és pártja - nemes felelősségtudatát, ami pedig az általános jópofizást illeti, az írás egésze simán kontárba kenterbe veri Valkó Esztit a Cool Nightban.

 

És akkor a mondanivalóról még nem is beszéltünk, kezdjük hát a számára legbiztosabb tereppel: rendőrök, politika. Közhelypuffogtatás. Némi kis populizmus (elégedetlen munkások, nyomorgók milliói), politikai óccsóság (színház, liberális elit bulija), a kormányzó párt cinizmusának szellemes pellengérre állítása („nyári színházi előadás a nagyérdemű szórakoztatására és figyelmének elterelésére”), végül pedig a költőket meghazudtoló kép: Gyurcsány fohásza a „teremtőhöz” (szigorúan kis tével), hogy ne támadjon fel a népek tengere. Több nincs is benne. De nem baj, ma már úgyis csak a külcsínnel lehet eredményre jutni.

Az ellentüntetőket gyorsan azonosítja a focidrukkerekkel, a tojás említése nélkül nem is lehet komoly az írás, ami pedig a „meg ilyeneket” illeti, arról nem igazán tudja, hogy mi is lehet az, mert hát ő ugye nem volt jelen a tüntin. Miért elemzi magát az eseményt már-már publicisztikai szigorral, ha ott sem volt? Mit is akar tulajdonképpen? Újságot írni a híradó alapján, politizálni, vagy egyszerűen csak megmondani a tutit, mert az még neki is megy?

Hogy a buzik hogyan kerülnek számára a képbe, azt már végképp nem tudom, mert láthatóan fogalma sincs róla, kik azok, pedig nem kevés ideje él az országban, és mint jó munkáspártinak, barátra és ellenségre egyaránt vetnie kellett már néhány pillantást. Szocialista szocializálódása azonban mindennél erősebb: ahogy akkor is, most is inkább tabut jelent a homoszexuális kisebbség – közösség? – mibenlétének feltérképezése, múltjának átgondolása, jövőjének kérdései. A szó olyannyira különös a számára, hogy örül, megbújhat a bulvárstíl mögött, és elég annyit lebetűznie, hogy m-e-l-e-g. Az egész kérdéskör annyira idegen tőle, hogy még az erős homofób jelzőt sem illetném a megnyilvánulására. Ez a cikk a melegek vonatkozásában végképp semmiről sem szól, vagy ha igen, hát az emlékezet tompulásáról, és persze a szájtáti értetlenségről, amelyet szívvel-lélekkel, vérrel-verejtékkel oszt a bérház harmadik emeletén élő Magdi nénivel, aki pasziánszozás közben a rádiót hallgatja, és csak legyint, mert úgy érzi, ő már túl öreg ahhoz, hogy követni tudja, mi zajlik ebben az országban. (Úgyhogy meg sem próbál írni róla.)

Eleve, tanakodik Magdi néni: mi a különbség „tüntetés” és felvonulás között? Példaképe vele együtt vonogatja vállát. – És különben is – szakad fel immár mindkettejükből két játék között a sóhaj -, mi bajuk is van már megint ezeknek a homószektálisoknak? Nem kell ugye rózsaszín csillagot viselniük, úgyhogy legalább olyan mázlisták, mint a zsidók. Amilyen állapotban van ez a szerencsétlen ország, marhavagonból sem lesz elég az országban vagy negyven évig, úgyhogy nincs min aggódniuk. Bármilyen állást vállalhatnak, és egyáltalán: bár alsóbbrendűek, még az egyetemre is bejuthatnak. Nem csukják le őket gyerekek megrontásáért, pedig a rendes, normális embereket igen! Sőt, azokat bankrablásért, pénzmosásért meg ilyenekért is lecsukják. – És mire a lefordított lapok az asztalra kerülnek, eljő a megvilágosodás: - Ezeknek a homószektálisoknak bármit szabad! Valójában ezek mind kiváltságosok! Összeszűrik a levet a karvalytőkésekkel, beszövik magukat a politika pókhálójába, és hamarosan át is veszik az uralmat a legyek fölött!

 

Thürmer Gyula Pártelnök úr hátradől irodai karosszékében, és mer nagyot álmodni: ha ezek a m-e-l-e-g-e-k lehetnek médiacsillagocskák, színházigazgatók, vagy éppen vadakat terelő államtitkárok, őbelőle is válhat még rendes celeb. Talán komolyabban is veszik majd, mint most.

 

Vagy írjon inkább blogot?

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://melegleles.blog.hu/api/trackback/id/tr17591093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TheElf · https://www.kalandmester.com/ 2008.07.30. 01:44:39

Tudod nekem a post gyors átfutása után egy érdekes kérdés jut eszembe: Értem én, hogy egypártelnök nem is ismeri a melegeket. Nincs képben azzal kapcsolatban mi is van az események hátterében. De vajon mi képben vagyunk?

Az eddigi viták kapcsán az egyik legfontosabb kérdés, hogy a meleg párok házasságkötése az egyenjogúság lenne-e vagy diszkrimináció.

Vajon a házasság elsősorban az egyénnek, a házastársi köteléket választó párnak kell, hogy perspektívát adjon, vagy pedig a társadalom egészének nyújt perspektívát.

Ha ugyanis az adott pár számára nyújt valamit a házasság, akkor bizony megilleti a melegeket ez a jog.

Ha azt mondjuk, hogy elsősorban azért szabályozott a házasság, mert az intézmény célja nem az egyénnek, párnak nyújtani örömöt és perspektívát, hanem döntően a társadalom egészének nyújt egyfajta perspektívát a pár, és ezt részben szimolizálja, részben kedvezőbb feltételeket teremtve honorálja a házasság...

A társadalom érdekét kell nézni, a szaporulatot, a szabályozott öröklést, a közérdek szerint is szabályozott családokat, és a házasság e szabályok betartását is jelenti, és ezek ellentételezését.

Akkor ugye érted miért fordult mindjárt a visszájára a dolog.

De gonosz leszek: mi van akkor, ha a házasság olyan speciális élettársi kapcsolat, amit a többi hasonló kapcsolattól pont a hagyományos társadalmi és / vagy normák szerinti kötöttségek elfogadása különböztet meg, akkor mi a helyzet a melegházasság kérdésével?

Egy állampolgári jogtól diszriminatívan vagytok megfosztva, vagy egy a társadalom érdekeit figyelembe vévő norma megváltoztatását kérítek méltányolást érdemlő egyéni érdekből ami kompromisszumról szól?

Vagy a házasság éppen a hagyományok miatt több, mint a regisztrált élettársi kapcsolat, éppen a hagyományok erősítik meg a kötöttséget, és a társadalmi és egyházi hagyományok miatt lehetetlenség a kérdés?

Egyáltalán van-e egyetlen helyes megközelítés, vagy ezek közötti "kompromisszum" határozza meg a házasság intézményét (kicsit ez is, kicsit az is) és a kérdés azon múlik, milyen irányba tolódik el a házasságról alkotott képünk?

Az örökbefogadás az örökbefogadó szülők érdekeit nézi jellemzően? Vagy a gyerekét? Esetleg a társadalomét? Cél-e az, hogy a párok előbb próbálkozzanak saját gyerekkel, vagy a lehető legtöbb gyereket kívánjuk örökbe adni?

Ha azt mondjuk, hogy próbálkozzanak a párok előbb, ez is cél, akkor vajon a próbálkozás során vállalt áldozatvállalás elvárt mértéke mekkora? Vajon félre kell ilyenkor tenni legalább részben az irányultságot (lásd egyik-másik leszbikus pár példája)? Milyen kompromisszum szükséges?

Ahhoz, hogy a de igen, de nem, de igen, de nem c. történeten, a dobálózáson túljussunk elsősorban ezeket a kérdéseket kéne megismerni.

Nem csak a pártelnököknek, de a közösség tagjainak is. Beleértve titeket, melegeket is.

LeGars · http://melegleles.blog.hu 2008.07.31. 10:29:31

Bocs a kései válaszért. A nézőpontjaid eléggé jogosak. Igen, az a kérdés, mit helyez az ember előtérbe: az egyént vagy a társadalmat. Mindazonáltal én azt gondolom, hogy a társadalom céljait tekintve nem jelent hátrányt a melegek házassága (nem fosztja meg semmitől a többségi társadalmat), az örökbefogadás lehetősége pedig elősegítené, hogy a valamilyen okból család nélkül felnövő gyerekek jobb helyzetbe kerüljenek (mert senki ne mondja, hogy egy gyerek számára rosszabb, ha megdöbbennek az iskolában azon, hogy két anyukája van, mint az, hogy nem kap szeretetet és odafigyelést sehonnan)

Thürmer Gyulának vajon mi lenne a felelősségteljes álláspontja? Nála mindenesetre biztosan jobban képben vagyunk. Aki azt írja, hogy ma már nem csukják le a melegeket gyermekek megrontásáért, az hogy kerül a politikába? Na ez a kérdés!