Tegnap délután egy nagyon kedves barátommal telefonálgattam. Természetesen a szombati felvonulásra terelődött a szó. Rákérdeztem, hogy egy közös barátunk jelen lesz-e. Azt válaszolta, hezitál.

Nekem se kellett több, hogy eldurranjon az agyam: mi az, hogy hezitál, tanakodik, vonogatja a vállát, rázza a seggét?! Talán kéreti magát? Netántán húzódozik? Félti a bőrét?

Megértem, mindenkinek a saját biztonsága a legfontosabb, és senkinek sem üdvözítő a gondolat, hogy egy kósza parittya miatt a fél szemét az Andrássyn hagyhatja. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor felül kell emelkednünk a félelmeinken, emberi méltóságunkhoz ez alapvetően szükséges. Megsérülhetünk, persze. Erre kevés esélyt látok ugyan, már csak azért is, mert a jelentős diplomáciai és politikai delegáció megköveteli a rendőrségtől, hogy szuperáljon (talán nem is annyira miattunk, mint a nemzetközi politika miatt), de valóban megeshet akár az is, hogy egy csatornafedelet nem raknak rendesen a helyére. Ha azonban otthon rágjuk a körmünket heteró szeretteinkért, akiknek volt annyi vér a pucájukban, hogy megmutassák, kiállnak mellettünk, vajon nem sül le a képünkről a bőr a szégyentől, hogy ők veszélyben is képviselnek minket, míg mi a saját magunk érdekében sem merünk fellépni? Hogy mernénk panaszkodni a magyarországi kisebbségek helyzetére, ha pont mi, kisebbségiek nem tesszük meg a legalapvetőbb lépéseket azért, hogy ne nézzenek keresztül rajtunk? Csoda, hogy szarcsimbóknak néznek bennünket, ha szarcsimbókként viselkedünk? Nem sérülünk a lelkünkben, ha pont most, ebben a kiélezett helyzetben nem vállaljuk fel magunkat? 

Kép: látszik a nénin, melyik oldalon áll? Pride 2008.

Az idei melegparádé nem lesz parádés. Ez nyilvánvaló. Kell némi civil kurázsi. De nem is arról fog szólni a felvonulás, hogy parádézzunk, hanem arról, hogy ismételten felemeljük hangunkat a kisebbségekért, saját magunkért. Igenis létezünk, igenis, egyszer az évben úgy akarunk végigmenni az utcán, hogy mindenki láthassa, mi is átlagemberek vagyunk. Le kell rombolni az ostoba, ismeretlenségből fakadó előítéleteket. Ugyanolyan cipő van rajtunk, mint bárki máson, és ugyanolyan gyorsan futunk. Sorainkban nem látható, ki meleg és ki heteró, ahogy a hétköznapokban sem tudják rólunk az utcán, hogy kit szeretünk. Ugyanúgy fésüljük a hajunkat, mint heteró barátaink, és ugyanolyan egyenes tekintettel nézünk a világba, mint bárki más. Csak éppen... Csak éppen? Nincs csak éppen. Vagyunk, és kész. És pont azt kell megmutatnunk: bár egyesek nem szeretnék, hogy legyünk, pusztán azért, mert az nekik nem eléggé szimpatikus, mi mégis vagyunk. Erkölcsi fölényünk a szélsőjobbal szemben az, hogy mi nem valami ellen lépünk fel, hanem valamiért. Nem megsemmisíteni akarunk valamiféle képzelt ellenséget, hanem a saját életünket szeretnénk felépíteni anélkül, hogy az bárkit is valóban sértene. Ha minden ember olyannak mutathatja magát a hétköznapokban, amilyen, az ránk is vonatkozik. Ha a non-stopban Pali bácsi ódákat zenghet a párás tekintetű kasszáslánynak arról, hogy felesége a másvilágról is látja, ő bizony minden héten kimegy hozzá a temetőbe, Mici néni hadd kontrázzon rá szabadon, hogy az ő felesége a síron túlról is szerelmes leveleket küldözget neki. Ennyiről szól az, hogy nem kell rejtőzködnünk. Nem a szőke parókámról a gardróbban, amelyet tízévente egyszer teszek fel a kutyám fejére viccből, mert berúgtam.

Éppen ezért, aki melegként fél megjelenni a szombati felvonuláson, saját magát bélyegzi meg.

Barátommal folytatott beszélgetésemet azzal zártam, hogy ha bármelyik homó arra mer panaszkodni a jövőben, hogy milyen nyomorult a helyzete Magyarországon, és puszta félelemből nem tette meg azt az erőfeszítést, hogy a szeptember 5-i jelenlétével elősegítse, hogy ez másként legyen, annak baseballütőt nyomok le a torkán, miután jó nagyot húztam vele a nagylábujjára. Mert úgy viselkedne, mint a magát demokratának valló poszt-szocialista, aki bő nyállal szajkózza, hogy demokráciában az embernek igenis jogai vannak, csak éppen azt felejti el, hogy demokráciában az ember kötelességekkel is bír. Itt van a csak éppen. Nem máshol.