Long time no see - Néhány barátom az utóbbi időben azt kérdezgette, teljesen megmurdált-e a blogom... Nem, csak egy kissé szétforgácsolódtam.

Ma olvastam egy véleményt a TotalCaron. A cikkíró egy rossz tapasztalatát mesélte el: miután néhány barátjával szép estét töltött együtt, taxiba ült, de a sofőr egész úton fröcsögött, többek között a melegek ellen - miért kell neki végignéznie, hogy a hátsó ülésén smárolnak a buzik? Utasa feszengve ülte végig az utat, mert kiborította a szöveg, és utána nyilván fizetett a remek szolgáltatásért, mint a katonatiszt. - Én csak azt nem értem, miért nem az utat figyeli a taxis, és a visszapillantót miért nem a forgalom figyelésére használja... Pontosabban, vannak ötleteim, miért.

Nekem is volt taxis élményem, de az egészen más fordulatot vett. Egy barátommal Pécsre utaztunk, hogy megnézzünk egy irtó jó kiállítást a Zsolnay-gyárban (www.fika.hu). Szombat este úgy döntöttünk, megnézzük az éjszakai életet, és sajnálkoztunk, hogy nem tudjuk, hol vannak meleg helyek a városban. Néhány gin-tonic azonban kezdeményezőkészséggel ruházza fel az embert, úgyhogy a tudakozón megérdeklődtük, hová menjünk. A diszpécser a vonal másik végén - miután azt hitte, nem működik a fűtésünk - felfogta, mit is keresünk, és a Banyatanya nevű helyet ajánlotta, bár nem mondta meg a címet. Sebaj, gondoltuk az információval felfegyverkezve, majd a taxis tudni fogja. Csakhogy a taxisnak, akihez odamentünk, gőze nem volt, hová tartunk. Úgyhogy újrakezdtük: "Mondja csak, nem tudja, hol van a városban meleg hely?" - Erre kicsit felszaladt a szemöldöke, tanakodott egy darabig, majd így szólt: "Hát van egy hely, ahol ilyesmi rendezvényeket szokás tartani, oda elvihetem magukat. VIP a neve." VIP? - néztünk össze, ez csak az lehet! (Később egyébként kiderült, hogy a hely neve Mediterrán, hajnali háromkor kifejezetten üdítő ál-flancos-glamúros klub.) A taxis szó nélkül odavitt minket, és körülbelül még jó bulizást is kívánott. Ahogy az kell. Nem üti bele az orrát más dolgába, főleg ha az fizet neki.

Miközben a totalcaros kolléga lehangoló történetét olvastam, egy 1990-es párizsi popnóta jutott eszembe Etienne Dahótól: "Les provocs' de cette foutue ville rendent certains hyperhostiles, mais moi, j'avoue qu'ça m'tente." (Nagyjából: "A mocskos város provokálása van, akiket szuperellenségessé tesz, de bevallom, engem vonz ez az egész.")

Hát igen. A nagyvárosban sokkal durvább dolgok esnek meg, mint máshol. Több az ember, nagyobb a késztetés, szélesebb a spektrum, és nem feltétlenül azzal találjuk szemben magunkat, amit elfogadhatónak találunk. Ezzel meg kell tanulnunk együtt élni. Csak éppen az a kérdés, hol húzódnak meg a határok? A taxis nyelje le, hogy homokos suhancok csókolóznak a hátsó ülésén, az utas pedig vonjon vállat arra, hogy mit mond a sofőre, mielőtt kifizetné neki a summás fuvardíjat? Nem egészen. Én ezzel úgy vagyok, hogy ha heteró párok csókolózhatnak a hátsó ülésen, a melegek is meg kell hogy tehessék. Egyenlőek vagyunk. 

Ami viszont a taxis kiszólásait illeti, azt már nem találom elfogadhatónak. Félreértés ne essék, nem azért, mert melegként a melegeket védem mindhalálig. Hanem azért, mert a taxis ne hangoztassa a véleményét anélkül, hogy tudná, utasa (akiből él) kíváncsi-e rá, vagy milyen állásponton van, hová tartozik, stb. A melegek nem azért csókolóznak köztéren, hogy provokálják a heteronormatív többséget, hanem azért, mert emberek, és manapság az ember gond nélkül csókolózik az utcán, pláne éjszaka. Úgyhogy neki is joga van hozzá. A heterók vajon azon morfondíroznak, mit szól a 93 éves kisnyugdíjas, aki az ablakából végignézi, ahogy a kapualjban taperolják egymást? Az ő idejében valószínűleg ez nem volt elfogadható. A taxis megengedhetőnek érzi az anyázást. Vajon tíz éve is ilyen lelkesen tette volna ugyanezt, vagy akkoriban még úgy találta volna, hogy az rangon aluli, vagyis alpári lenne? Talán az okozza a szájalását, hogy valakin le kell vernie, hogy a politikai-gazdasági pangás állandó vesztesének érzi magát, és nem akarja folyton legalul tudni magát, ezért inkább ő is anyázik, hogy okosnak tűnjön legalább a saját szemében? Érdekli egyáltalán, mi a véleménye a másiknak, nem csak a saját frusztrációit kívánja levezetni?

Nem az okozza a gátlástalan pfujolását, hogy egyre kijebb tolódnak az anyázás határai? A mindennapos szóbeli erőszak elsőre ellenszenves. Másodjára bosszantó. Tizedjére közönnyel tölt el bennünket, huszadszorra pedig természetesnek tekintjük - ha nem vigyázunk saját integritásunkra. A szégyent is megszokja az ember, nem igaz? Kérdés, hogy meddig málhatnak a szélsőséges megnyilvánulások elfogadhatóságának mércéi, vagy ha már egyszer áthágtuk a korlátokat, hogyan állíthatjuk őket vissza? Mert nyilván nem az a megoldás, hogy ha a taxis szidja a buzit, a buzi szidja csak nyugodtan a taxist. A gyűlölet gyűlöletet szül. Pang az ország, pang a morál is. Minden szar, hát adjunk még egy pofont is az egésznek, hátha attól megnyugszunk egy órácskára? És ha szaros lesz tőle a kezünk, az se baj?