Igen... nyitva tartunk - helyezi ki a táblát Harvey Milk és Scott Smith az újonnan megnyílt fényképezőgép-üzlete kirakatába, legalábbis Gus Van Sant (Otthonom, Idaho, Majd' megdöglik érte, Gerry) Milk c. filmjében.

Harvey Milk Fransisco-i kerületi felügyelő története, melynek filmes feldolgozását a Warner Bros. 2005-ben eszelte ki, egy meleg aktivista tevékenységét térképezi fel nem kevés dokumentarista elemmel, és megkímélve minket minden fölösleges pátosztól. A dokumentarista szándék már a film elején megnyilvánul, amikor az archív felvételek között korabelinek szánt, Sean Pennt és James Francót szerepeltető képsorozatok is megjelennek. Sem a Sean Penn legjobb férfi alakításért, sem pedig a Dustin Lance Black legjobb forgatókönyért járó Oscar-díján nem csodálkozom, noha a döntés mögött talán politikai motívumok is meghúzódhatnak, hiszen Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó tavaly elutasította azt a javaslatot, hogy Harvey Milk születésnapját (május 22.) a melegek elleni diszkrimináció napjává tegyék meg.

A Milk szépen egyensúlyoz a közönségfilm és a rétegfilm határán, és pont ebben rejlik az ereje: egy szubkulturális témát szélesebb közönség felé képes közvetíteni, még Magyarországon is. Két héttel a bemutató után is csak az első sorban volt szabad hely a budapesti Művész moziban.

Miről is szól Harvey Milk küzdelme a filmben? Két élesen megkülönböztethető csoport küzd egymással. Egyik oldalon a liberális, mindenféle kisebbségi közösség (feketék, ázsiaiak, melegek, idősek) jogaiért küzdő Milkék állnak, a másikon pedig a konzervatív, családközpontú többség. Ez utóbbival nem azért van baj, mert a saját álláspontját képviseli (szerencsére mindenki azt teszi), hanem azért, mert a másik oldalt a rend szétzilálásával vádolja, noha annak egyáltalán nem ez a szándéka.

A film első részében Anita Bryant, énekesnőből lett floridai politikus választási győzelme alkalmából így szólal fel: "Ma este Isten és az emberi értékek győzedelmeskedtek", illetve: "A melegek nem nemzenek utódokat, ezért fiatalokat toboroznak életmódjuk fenntartásához." Az egykori Miss America, mint elmondja egy tévé-riportban, az "egészséges többséget" képviseli, és a meleg tanárok elbocsátásáért küzd. Alakja a társadalom azon részét szimbolizálja, amely könnyedén bebújhat az értékei bunkerébe, hogy onnan támadja a kisebbségeket. Kicsit olyan ez az eset, mint a milliomosé, aki a vagyona elveszítése miatt aggódik. A személyes biztonság nem a gyengébb iránt érzett szolidaritást, hanem a még nagyobb biztonságigény kényszerét táplálja. Bryant általános, védekezésen alapuló homofób politikai felfogását Milk később így kommentálja: "Anita Bryant azt mondja, a zsidók és a muzulmánok mind pokolra jutnak", illetve "Anita Bryant vissza kíván dugni minket a koncentrációs táborba."

A filmbeli éles szembeállítás tehát a jelentős többség azon igényét ábrázolja, hogy totális győzelemre jusson. Ez a hatalomszerzési vágy paranoiával párosul. Ironikus módon a többség a kisebbségeket vádolja azzal, hogy be akarják zabálni őt, miközben ez sokkal inkább a saját attitűdjére jellemző. Saját értékrendjét kívánja az egyetlen, kizárólagos értékrend szintjére emelni. Talán alapvető emberi ösztönről van itt szó: amint egy oldal jelentős győzelemre tesz szert, az a kényszerképzete támad, hogy a tőle különbözők az életére törnek. Minél megkérdőjelezhetetlenebb fölényt tudhat a magáénak, annál erősebb a paranoiája - akárcsak a vagyonát féltő milliomos esetében. Már nem a békés egymás mellett élés elve mentén gondolkozik, hanem abban, hogyan szerezhetne totális hatalmat.

Harvey Milk megyilkolása a kisebbségi helyzeténél fogva gyengébbik oldal eltiprásával egyenlő. A film ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a mártírium nem a gyengébbik oldal értékeinek feladását, hanem az ellenállás megerősödését vonja maga után. Milk a hangfelvételét, amely az egész film narratív kereteként szolgál, ezekkel a valóságban is elhangzott szavakkal zárja: "Ha golyót röpítenének a fejembe, az a golyó törje át minden rejtőzködő meleg ajtaját", magyarán szüljön ellenállást, eredményezze a bújkáló melegek coming-outját. ("If a bullet should enter my brain, let that bullet destroy every closet door.") Valamint: "Arra kérem a mozgalmat, folytassa. Nem a személyes győzelem, nem az ego, nem a hatalom miatt... A távoli "mieinkről" van itt szó. Nemcsak a melegekről, hanem a feketékről, az ázsiaiakról, a fogyatékkal élőkről, az idősekről, a mieinkről. Adjatok nekik reményt." ("I ask for the movement to continue. Because it's not about personal gain, not about ego, not about power... it's about the "us's" out there. Not only gays, but the Blacks, the Asians, the disabled, the seniors, the us's. You gotta give em' hope.")

Élj, és hagyj élni - szól az általános üzenet mindazoknak, akik úgy gondolják, a számukra érthetetlen bármiféle kisebbség örüljön, hogy egyáltalán - már bocsánat - luk van a seggén.